Tizenhárom év, négy kontinens – így kezdődtek kalandjaim

Dakari hétköznapok

Tizennégy éve egy meleg júniusi napon a Ráday utca egyik kávézójában ültem a barátommal. Amerikaiként Budapesten dolgozott, és kiküldetésének harmadik éve két hónapon belül lejárt. „Biztos vagy benne, hogy követsz engem, bárhova is kerülök a nagyvilágban?” – tette fel a kérdést, amelyre – utólag nézve mindenképpen rózsaszín felhőkön át és némi vakmerőséggel – vágtam rá a határozott igent. Munkája miatt két-három évente új országba kerül, így abban a nem kifejezetten beszámítható állapotomban láttam magam a Central Parkban sétálni, Róma piacain bazsalikomot vásárolni és Londonban színházba járni.

A valóság ettől lényegesen rusztikusabb, kuszább és kalandosabb lett: önkéntesként dolgoztam egy pekingi gyermekszervezetnél, VIP-vendégeket fogadtam Washington D.C. luxusszállodájában, a lányomat vártam Szenegálban, HR-esként kommunikációs tapasztalatomat hasznosítottam Kínában, teljes állású anya voltam Amerikában, magyart tanítottam lelkes amerikaiaknak, és a Rádió Bézs boszniai tudósítójaként dolgoztam. Közben a hobbijaim a hely adottságaihoz igazodtak: kínaiak százai között bicikliztem Peking utcáin, az elképesztő szenegáli forróság elől a ház hűsében online írásórákra jártam, egykori pekingi gyártelepen lévő galériákban az amerikai graffiti művészetével ismerkedtem, afrikai dob ütemeire mezítláb táncoltam a dakari homokban, a dél-kínai Kantonban a Gyöngy folyó partján futottam reggelenként, Szarajevóban pedig a környező hegyeket jártam. Élményeimről és életformánkról öt éve rendszeresen írok a wmn.hu online magazinnak.

Elsős voltam, amikor padtársam, Hegedűs Jutka egy nagyon szép babával állított be a suliba egy nap. „A világ végéről hozta az apukám” – mondta, és nem is sejtette, hogy ezzel engem hosszú időre gondolkodóba ejtett. Hol a világ vége? Hogy néz ki? Nagy szakadék van a végén? Kik laknak ott? Nem tudtam a választ a kérdésekre, de éreztem, hogy ez csakis valami nagyon idegen, távoli és izgalmas hely lehet. Azóta sok olyan helyen jártam, amely nagyon idegen, távoli és izgalmas volt … olyasmi, mint amilyennek az a hely élt a képzeletemben, ahonnan Jutka apukája hozhatta a csodaszép babát … ilyen helyekről mesélek majd ezen az oldalon.

Dakari hétköznapok
Szenegál, Dakar melletti sziget